Programom

…HOGY A MAGYAROK NYERJENEK!

VÁLTANI KELL!

Miért indulok  az RMDSZ szövetségi elnöki tisztségéért? Melyek a céljaim? Mire törekszem? A válaszom egyszerű:

Az elmúlt két évtizedben nem az önállóság útját jártuk.

Az elmúlt két évtizedben az alkalmazkodás útját jártuk.

Meggyőződésem, hogy váltani kell!

Íme  hat témakör, és egyben hat cselekvési terület, amelyek a váltást hordozzák:

• Cselekedjünk az összmagyar integráció kontextusában!
• Ki kell lépni a többség árnyékából!
• Lépjünk túl az 1989 előttről örökölt elit szerepeken!
• Vállaljuk fel erkölcsi-szellemi értékeinket!
• Minden romániai magyart meg kell szólítani!
• Tegyük versenyképessé a romániai magyar közösséget!

Romániai magyarság és RMDSZ

Két évtizednyi kisebbségi politizálás, önálló szervezetben, demokratikus körülmények között, sokszor ellenszélben, útkereséssel és kitérőkkel, próbajellegű kísérletekkel és tudatos törekvésekkel, az összefogás és a konfrontáció sok példájával, sokféle  eredménnyel és többféle elmaradt lehetőséggel.

Huszonegy év. Tisztes ifjúkor és egyben korszakhatár. A professzionális szervezetté válás, a hosszú távú önmeghatározás lehetősége. Mi több: kényszere.

Új, erős kihívások fogalmazódtak meg számunkra az elmúlt egy évben, amelyek elől nem lehet kitérni.

Új helyzet van, amelyben értékelni, mérlegelni és dönteni kell.

Hogyan tovább? Hogyan tovább romániai magyar közösség? Hogyan tovább RMDSZ?

Az esély most azoké, akik bátrak, akik kezdeményezők, akik bíznak magukban. Nyilvánvaló, hogy váltani kell. Magatartásban, gondolkodásban, kezdeményezőkészségben, cselekvésben. Ma az RMDSZ egy olyan vonatszerelvényhez hasonlít, amelynek a mozdonya vágtat előre, egyre hangosabban próbál sípolni. A vagonok pedig sorra lemaradnak, mi több, más vágányokra térnek. Ilyen helyzetben nem lehet megelégedni azzal, hogy a mozdonyt renováljuk, újrafestjük, cicomázzuk. Újra össze kell állítani a szerelvényt, s a mozdonyt azzá tenni, ami mindig is kellett volna, hogy legyen: eszközzé, amely jól kiszámítható módon, ellenőrzés mellett, hatékonyan végzi a feladatot. Arról nem is beszélve, hogy vágányt is kell váltani.

Miért nem könnyű ez a váltás?

Nem könnyű, mert jó néhány évtized arra nevelt, hogy nehéz helyzetben kivárni kell, magunkat összehúzni, az adományt és az esélyt másoktól várni, ha esély mutatkozik akkor apró lépésekkel előre haladni.

Sok mindenre megtanítottak az elmúlt évtizedek, hasznos és kevésbé hasznos dolgokra, de az önálló cselekvés igényére és az önálló cselekvés képességére nem tanítottak meg. Talán nem is volt korábban ideje ennek. Talán korábban igazuk volt azoknak, akik kivárásra, az apró lépések politikájára neveltek.

Ennek a mentalitásnak, ennek  a gyakorlatnak a mindent uraló kizárólagosságát kell most már múlt időbe tennünk.

Ma már nem lehet, nem szabad a romániai magyar közösség helyzetének, gondjainak, jövőjének kezelését a kivárás, a követelés, az apró lépések politikájának kalodájába  belekényszerítenünk.

Milyen jellegű a váltás, amelyet meg kell lépnünk?  – kérdezik sokan.

A váltás, mint minden olyan váltás, amely egy szervezet szakmaiságának és társadalmi erejének növelését célozza, egyszerre kell szemléleti és gyakorlati jellegű legyen. Több vonatkozásban másként kell látnunk és értelmeznünk a dolgokat, és másként kell cselekednünk. Nem vitás, hogy esetenként az apró lépések is fontosak maradnak, hiszen a táncban is lépünk aprókat, de nagyobbakat és határozottabbakat  is, hiszen  a sok apró lépés helyben taposást  jelent vagy legalábbis annak látszatát kelti. De a kisebbségi társadalom vonatkozásában  ma már a mozgástér nagyobb és tartalmában gazdagabb, mint ahogyan eddig kezeltük.