Én Önt csak a Tv-ből ismerem. Azt sem tudom, hogy honnan kapta meg a címem.
Az RMDSZ-nek tagja nem voltam és ma sem vagyok. Természetesen van véleményem a világról, ami körül vesz, de nálunk családi hagyomány, hogy elkerüljük a politikát. Az ilyen körökben mozgók közül éppen annyira ismerem Tőkés Lászlót mint Borbély Lászlót (említettem most két ismert nevet), de egyik Lacival sem a politikáról beszélgetünk, ha ritkán összefutunk. Azt gondolom, hogy legalább ilyenkor, lazíthassanak egy kicsit, levehessék a sisakot…
Tudom, hogy nehéz Bukarestben élni, mert én is, öt évet az életemből, ott töltöttem. Ezért örvendek, hogy képviseletünkben vannak akik ezt felvállalják. Elismerem a Szövetség elért eredményeit is, de tudatában vagyok, hogy nagy árat fizet, a mi nevünkben, értük.
Példaképpen nem akarok másra utalni mint az új tanügyi törvényre, aminek következményeként a középiskolai magyar oktatás, újabb törvény megjelentéig, sokat haladhat a jó irányba, de ugyanakkor az állami egyetemeken, a 65 éves korhatár miatt, a magyar professzorok nagy számban nyugdíjba küldődnek és ez által a karok léte is nehéz helyzetbe kerül. És mindez gyaníthatóan csak két rektor nyugdíjaztatása céljából…
Ez után következzenek, amiknek nagy fontosságot tulajdonítok az erdélyi és a partiumi magyarság szempontjából:
1. Az állami intézményekben, ahol ezt a nyelvhasználati törvény biztosítja, amikor belép az állampolgár és magyarul köszön, fogadják a köszönését ugyanazon a nyelven és a tisztviselő amikor tőle az ügyfél megkérdi például, hogy mennyi adót kell a házáért fizessen egy félévre, ne a vállát vonogassa mert nem érti a kérdést, jó esetben, hanem kérje meg a magyarul beszélő munkatársát, vegye át a kérdezőt, vagy legyen elvárás a munkakör betöltésénél, hogy ismerje a magyar nyelvet. Ez irányban politikai nyomás kell gyakorolni, mert a jóérzés nagyon sok helyen nem jellemző polgártársainkra.
2.A „Sapientia” Erdélyi Magyar Tudomány Egyetem törvényes akkreditációjának, a további kormányzati együtt működés feltételéül szabása.
3.Kolozsvár és Zilah esetében, külön szabályozással, a 20%-os népességaránytól eltekintve, a magyar nyelv használatát biztosítani.
4.A régiók határainak megállapításánál a kulturális egységek határai legyenek a mérvadóak, mert a gazdasági fejlődés és önrendelkezés sikeres, csak a nagyjából ugyanolyan értékrendet képviselő lakosság körében, lehetséges.
5.A parlamenti és kormányzati részvétel.
6.A szórványosodó vidékek magyarságának pozitív diszkriminációja.
7.A nehéz helyzetekben (amikor bizonytalanná válna a szavazatok megoszlása miatt a magyarság parlamenti (román vagy európai) képviselete, a magyar szervezetek közötti együttműködésnek, az egység jelszó elé helyezése.
Köszönöm, hogy időt szánt levelem elolvasására és bár mindazzal amit fent leírtam, biztosan, részleteiben vagy egészében már sokszor találkozott, remélem, hogy nem untattam túlságosan.
Kívánok sok sikert a közelgő választáson !
oloszgergely 
Tisztelt Olosz Gergely úr !
Én Önt csak a Tv-ből ismerem. Azt sem tudom, hogy honnan kapta meg a címem.
Az RMDSZ-nek tagja nem voltam és ma sem vagyok. Természetesen van véleményem a világról, ami körül vesz, de nálunk családi hagyomány, hogy elkerüljük a politikát. Az ilyen körökben mozgók közül éppen annyira ismerem Tőkés Lászlót mint Borbély Lászlót (említettem most két ismert nevet), de egyik Lacival sem a politikáról beszélgetünk, ha ritkán összefutunk. Azt gondolom, hogy legalább ilyenkor, lazíthassanak egy kicsit, levehessék a sisakot…
Tudom, hogy nehéz Bukarestben élni, mert én is, öt évet az életemből, ott töltöttem. Ezért örvendek, hogy képviseletünkben vannak akik ezt felvállalják. Elismerem a Szövetség elért eredményeit is, de tudatában vagyok, hogy nagy árat fizet, a mi nevünkben, értük.
Példaképpen nem akarok másra utalni mint az új tanügyi törvényre, aminek következményeként a középiskolai magyar oktatás, újabb törvény megjelentéig, sokat haladhat a jó irányba, de ugyanakkor az állami egyetemeken, a 65 éves korhatár miatt, a magyar professzorok nagy számban nyugdíjba küldődnek és ez által a karok léte is nehéz helyzetbe kerül. És mindez gyaníthatóan csak két rektor nyugdíjaztatása céljából…
Ez után következzenek, amiknek nagy fontosságot tulajdonítok az erdélyi és a partiumi magyarság szempontjából:
1. Az állami intézményekben, ahol ezt a nyelvhasználati törvény biztosítja, amikor belép az állampolgár és magyarul köszön, fogadják a köszönését ugyanazon a nyelven és a tisztviselő amikor tőle az ügyfél megkérdi például, hogy mennyi adót kell a házáért fizessen egy félévre, ne a vállát vonogassa mert nem érti a kérdést, jó esetben, hanem kérje meg a magyarul beszélő munkatársát, vegye át a kérdezőt, vagy legyen elvárás a munkakör betöltésénél, hogy ismerje a magyar nyelvet. Ez irányban politikai nyomás kell gyakorolni, mert a jóérzés nagyon sok helyen nem jellemző polgártársainkra.
2.A „Sapientia” Erdélyi Magyar Tudomány Egyetem törvényes akkreditációjának, a további kormányzati együtt működés feltételéül szabása.
3.Kolozsvár és Zilah esetében, külön szabályozással, a 20%-os népességaránytól eltekintve, a magyar nyelv használatát biztosítani.
4.A régiók határainak megállapításánál a kulturális egységek határai legyenek a mérvadóak, mert a gazdasági fejlődés és önrendelkezés sikeres, csak a nagyjából ugyanolyan értékrendet képviselő lakosság körében, lehetséges.
5.A parlamenti és kormányzati részvétel.
6.A szórványosodó vidékek magyarságának pozitív diszkriminációja.
7.A nehéz helyzetekben (amikor bizonytalanná válna a szavazatok megoszlása miatt a magyarság parlamenti (román vagy európai) képviselete, a magyar szervezetek közötti együttműködésnek, az egység jelszó elé helyezése.
Köszönöm, hogy időt szánt levelem elolvasására és bár mindazzal amit fent leírtam, biztosan, részleteiben vagy egészében már sokszor találkozott, remélem, hogy nem untattam túlságosan.
Kívánok sok sikert a közelgő választáson !